NSW-i Magyar Szövetség évi közgyűlése 2009. február 11

Kardos Béla elnök beszámolója

Tisztelt Közgyűlés!

Szeretettel köszöntöm szervezeteink vezetőit, küldötteit, az általam meghívott Nagy Bálint főkozult és munkatársaimat a NSW-i Magyar Szövetség 2009 évi tisztújító közgyűlésén.

Az elmúlt esztendő a szokottnál is mozgalmasabb volt szövetségünk számára főként azért, mert nem bújtunk el a ránk váró feladatok elől, sőt kerestük és vállaltuk is azokat.

Szövetségünk tevékenysége nyitott lapként, hétről-hétre olvasható a Déli-félteke egyetlen hetilapjában a Magyar Életben, amely tavaly ünnepelte 50. évfolyamát és ennek elismeréseként nyerte el Magyarországon a nívós Magyar Örökség-díjat. A Magyar Életben megjelent híreinket és beszámolóinkat egy későbbi időpontban a rendelkezésemre álló e-mail címekre is rendszeresen elküldöm. Aki igényt tart rá adja le címét e-mail-en: bkardos@bigpond.net.au

Alapszabályunkban lefektetett kötelezettségünknek megfelelően, tagszervezeteink közreműködésével, megtartottuk nemzeti ünnepélyeinket, évfordulóinkat, amelyek hagyományőrző szempontból lényegesek önazonosságunk megtartására. Külön köszönet jár ezért az ifjúsági szervezeteinknek: a Magyar Iskolának és a Cserkészeknek, valamint az MHBK és a FMSZSZ bajtársi szervezeteknek, továbbá a Trianon Társaságnak és a DMSZ-nek.

Az emberi jogok védelmére és a diszkrimináció feloldása érdekében tiltakozó jegyzéket intéztünk: a tibeti atrocitások ügyében a canberrai kínai nagykövethez; a Benes dekrétimuk eltörlése érdekében a slovák nagykövethez, és a grúzokat ért orosz invázió elitélésére az orosz nagykövethez. Ezt a magyar sajtó és az SBS Rádió magyar adása is közreadta.

Közreműködtünk Dr. Cserháti Ferenc püspök úr sydneyi fogadásában, a Szent Erzsébet Otthon kápolnájának felújításában és általa történt megszentelésében, az azt követő ebéden, a Délvidéki Magyar Klubban, történt felköszöntésében.

Megrendeztük a VI. Identitás Konferenciát, aminek eredményeit idén fogjuk érzékelni a Magyarországról érkező tankönyvek, a drámaturg pedagógusok és tánctanárok révén. Tőlünk függ, hogy az anyaország önzetlen támogatását milyen mértékben tudjuk alkalmazni önazonosságunk megtartása érdekében. A konferencián elhangzott értékes előadások, a magyarországi intézmények gyakorlatias felajánlásai, mind elősegíthetik megmaradásunkat. Különösen értékelhetjük Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, közel egy órás beszéde bölcs és körültekintő fejtegetéseit, megszívlelendő tanácsait, melyek útmutatásul szolgálhatnak számunkra identitásunk megőrzésére, valamint a magyarországi helyzet megértésére és helyes megitélésére.

A szövetségünkhöz tartozó karitatív szervezeteink: az Ausztráliai Kisebbségi Alap, Bánki Éva és Józsa Erika vezetésével, és a Karitász Társaság, Gerecs Károly elnökségével, igen eredményes és dicsérendő tevékenységén túlmenően – amit főként a magyarországról leszakított határon túli magyarok megsegítésének érdekében fejtenek ki – szövetségünk tavaly is támogatta több mint $2000 erejéig a kárpátaljai iskolákban tanuló szegény sorsú diákok élelmezését a Szent Adalbert Misszió Alapítványon keresztül a Történelmi Társasághoz tartozó Venczel Margit önzetlen szervezésében és Veress Éva közvetítésével.

A szövetség elnökeként igyekeztem szervezeteink rendezvényein – szolidaritásom jeléül – feleségemmel együtt mindenütt megjelenni, s így az elmúlt évben alig volt olyan hétvége, amikor ilyen eseményre ne került volna sor. Különösen értékelem a hagyományőrző megmozdulásokat, mint az arató- és szüreti bálok, ahol a régi népi tradiciók elevenednek fel, s amit a Délvidéki Magyar Szövetség és a Magyar Social Klubban rendeznek évről-évre, vagy a magyar iskola és a cserkészek rendezvényeit, ahol a fiatalok mutatják be magyarság és nyelv-beli tudásukat. Persze a bajtársi, a tudásszomjat kielégítő történelmi és irodalmi előadások, a szórakoztató és a karitatív jellegű események, a társadalmi és egyházi összetartozást kifejező ebédek, piknikek, összejövetelek is egytől-egyig fontosak megmaradásunk érdekében. Örülök, hogy a múlt század közepén Ausztráliában letelepedett, immár közel 50-60 éves múlttal rendelkező nemzeti emigráció, s annak utódai a mai napig is ilyen aktív tevékenységet fejtenek ki.

Persze előfordultak olyan esetek, ahol az elöregedés a vezetők halála, de az elfásultság is előállt, vagy esetleg egy méltánytalan eljárás tette azokat szárnyaszegetté. A jelen évszázad eleje óta, az elmúlt nyolc évben, vagy nyolc ilyen „kapuzárásról” számolhatok be: a Magyar Nők Szövetsége, a Nemzetvédelmi Alap, a Magyar Képzőművészek Köre, a Történelmi Tények Fóruma, a Magyar Kultúr Kör, és az elmúlt esztendőben a Vajdasági Magyarokat Támogató Szervezet, a Magyar Történelmi Társaság, a 2000 FM Rádió magyar adása. Szeretném most a közgyűlésen megköszönni tevékenységüket mindazoknak, akik ezeket a szervezeteket vezették, irányították, akik részei voltak annak a nemes törekvésnek, hogy megtartsuk magyarságunkat. Emléküket megőrizzük.

Ezzel szemben örvendetesen megerősödtek egyházi közösségeink az új, fiatal papjaink jóvoltából, és a nyugdíjas szervezeteink – lásd példának a Szent Erzsébet Otthon fejlődését – de ifjúsági szervezeteink is: a Magyar Iskolában az óvodások, a cserkészetben a kiscserkész gárda is egyre inkább izmosodik. Eklatáns példa erre az utánpótlást jelentő Maci Klub. Szóval nincs okunk panaszkodni. Ha komolyan vesszük és támogatjuk a NSW-i Magyar Szövetség integrációs elkötelezettségből fakadó tevékenységét, az identitás konferenciákat, a magyarországi kapcsolatok hozadékát, akkor még hosszú ideig fennmaradhat magyar közösségünk.

Külföldi, tengeren túli, és a magyarországi ismerteinken keresztül igyekeztünk mindenütt a reális elgondolásokat követő pozítív irányba haladó szervezetekkel, intézményekkel a kapcsolatokat ápolni. Ennek bizonyítéka a karácsonyi ünnepekre érkezett nagy mennyiségű üdvözlet, ami annak is köszönhető, hogy ezeket a kapcsolatokat állandóan ellátom szövetségünk tevékenységének ismertetésével, aminek „Ausztrália jelentkezik” címet adtam. Ennek tulajdonítható, hogy a nyugat-európai magyarok 10. konferenciáját, amit Ausztriában az őrvidéki/burgenlandi Felsőpulyán tartottak meg 2008. szeptember 6-7-én, s ahol több mint 300 résztvevő jelent meg és főként a szórványmagyarság gondjaival foglalkoztak, az ausztráliai magyarság is helyet kapott. Felolvasták Csapó Endre „A nemzet szétáramlásának változatai” című tanulmányát, és a tőlem kért beszámolót az itteni magyarság életéről, tevékenységéről, s ez megjelent a Bécsi Naplóban is. Esetenként hasonló beszámolók jelennek meg rólunk a dél-amerikaiak egyetlen lapjában az Argentínai Magyar Hírlapban, az észak-amerikai hetilapban, az Amerikai/Kanadai Magyarságban és a Panorama világmagazinban. Természetesen kölcsönös jó kapcsolatokat ápolunk az Egyesült Államokban működő Külföldi Magyar Cserkésszövetséggel, a Magyar Emberi Jogi Alapítvánnyal, az Amerikai Magyar Koalicióval és általában minden ország, vagy földrész magyar szervezeteit összefogó központi intézményével. Európában az ottani magyarok szellemi fórumával a Mikes International-al.

Magyarországi vonatkozásban, az identitás konferenciáinkat támogató állami és civil intézményekkel vagyunk kapcsolatban: a MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályával, az Okatási és Kulturális Minisztériummal, a Balassi Bálint Intézettel, a Magyar Művelődési Intézettel, a Magyar Kultúra Alapítvánnyal és figyeljük az Országgyűlés elnökasszonya Szili Katalin által létrehozott Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fórumának tevékenységét, valamint Sólyom László államelnök által kezdeményezett: „Határon túli magyarság a 21. században” elnevezésű tanácskozásokat. Ezekben az intézményekben és fórumokon foglalkoznak elkötelezetten és érdemlegesen a tömbben és szórványban élő határon túli, külföldi, és tengeren túli magyarság megmaradásának ügyeivel.

Az Európai Unióban folyó ügyeket is figyelemmel kisérjük, főként az ott tevékenykedő magyar képviselőkét: Tőkés Lászlót, Tabajdi Csabát, Gáll Kingát, Bauer Editet stb. akik, hála Isten, közös és egyöntetű akarattal képviselik a magyar érdekeket. A napokban került sor az Európai Unió történelmében először, hogy az Európai Parlament átfogó vitát folytatott a nemzeti kisebbségek védelméről és a bevándorló közösségek integrációjáról.

Tabajdi Csaba, a vita kezdeményezője szerint: „miközben az EU célja a kulturális sokféleség megőrzése, kisebbségi nyelveket, népcsoportokat fenyeget a kihalás veszélye. Az egyre növekvő bevándorló közösségek integrációs válsággal néznek szembe. Nem lehetünk gyávák, ne engedjük át ezt az ügyet a politikai szélsőségeknek! A szubszidiaritás és az önkormányzatiság (autonómia), a hatalommegosztás és az együttdöntés alapelvei hatékony megoldást jelentenek a konfliktusok megelőzésére és a történelmi nemzeti kisebbségek problémáinak kezelésére.”

A tanácskozáson résztvevő európai képviselők többsége támogatta az EU-kisebbségvédelmi elkötelezettségének létrehozására tett javaslatot, a román és szlovák képviselők többsége viszont ellenezte. Szerintük országaikban a kisebbségek emberjogi helyzete kielégítő, és megfelel az EU elvárásainak.

Tőkés László felszólalásában igen keményen rátapintott az igazságra:

„Elismeréssel és köszönettel üdvözlöm a hagyományos nemzeti és etnikai kisebbségek, valamint az európai bevándorlók védelmének napirendre tűzését. Fájdalmasnak tartom, hogy kellő frakció-támogatás hiányában mai közvitánk határozathozatal nélkül végződik, és továbbra sem nyílik lehetőség egy EU-kisebbségvédelmi keretegyezmény elfogadására. A volt szovjet kommunista tábor országaiban az elnyomott kisebbségek ügyeinek nemzetközi rendezését az egymás ügyeibe való be nem avatkozás elve alapján utasították el. Elfogadhatatlannak tartom, hogy ehhez hasonló módon, az Európai Unió is az egyes tagországok önálló hatáskörébe utalja kisebbségeik helyzetének megoldását. A nacionál-kommunista időkre emlékeztető, diktatórikus álláspontnak és Európától idegen, demokrácia-ellenes megnyilatkozásnak tartom Traian Băsescu román államelnöknek az erdélyi magyarok kollektív jogok és autonómia iránti jogos igényét visszautasító budapesti kijelentéseit. Az Európai Unió a nemzeti, etnikai és vallási kisebbségeknek is közös „hazája” – éppen ezért intézményes és törvény által szabályozott védelmüket tovább nem halogathatja.”

A vita során Jacques Barrot, az EU igazságügyi biztosa kijelentette, hogy az Európai Bizottságnak (EB) nincs hatásköre arra, hogy átfogó kisebbségvédelmi politikát érvényesítsen a tagországok tekintetében, de a hátrányos megkülönböztetéssel szemben fel tud lépni.

Mindezt azért ismertettem ilyen részletesen, mert szeretném ha szövetségünk közgyűlése elfogadná javaslatom, hogy fejezzük ki elismerésünket a magyar EU képviselőknek a kisebbségvédelmi egyezmény érdekében kifejtett tevékenységükért, és kérjük őket, hogy továbbra is lankadatlanul folytassák kezdeményezésüket. A cataniai jelentés is rámutat arra, hogy az anyanyelv használatához és az anyanyelv oktatásához való jog a legfontosabb emberi jogok közé tartozik!

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Ausztráliában e téren nincs okunk a panaszra. Itten, – a kormányzati szinten is propagált többkultúrájú nemzet jegyében – állami támogatással lehet a bevándorlóknak anyanyelvüket ápolni. A Saturday School of Community Languages lehetőséget nyújt pl. a magyar nyelvnek érettségi (HSC) tantárgyként való ingyenes tanulására. A gond abban van, hogy egyre kevesebb magyar származású fiatal veszi igénybe a szolgáltatást, és ha a létszám a megállapított minimum alá esik, akkor beszüntetik annak oktatását. Szükséges lenne egy elkötelezett bizottságot felállítani, akik propagálnák az állami és egyházi iskolákban tanulók számára a magyar nyelv szombat reggeli tanulásának lehetőségét, s ezzel egyidejüleg a Flemingtoni Magyar Iskola létezését és tevékenységét azok körében, akik talán nem olvasnak magyar újságot nem hallgatnak magyar rádiót, az un. privát magyarok körében.

Az ausztráliai magyar közösségek tevékenységére a Magyar Élet-en túlmenően lehetőség nyílik az egyes városok helyi értesítőinek olvasásával is. Megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak: a melbournei Magyar Központ HÍRADÓ, az adelaidei magyar ÉRTESÍTŐ és az aranyparti HÍRLAP szerkesztőinek és kiadóinak amiért kiadványaik rendszeres küldésével lehetőséget nyújtanak számunkra az ottani magyar közélet behatóbb megismerésére. Ezúton kívánunk további jó munkát számukra, mert tevékenységükkel hozzájárulnak egymás megismerésén keresztül az ausztráliai magyarok integrálásához.

Közgyűlésünkre meghívtam Nagy Bálint fökonzult, aki bemutatja közös munkánk eddigi eredményét, szövetségünk induló honlapját, aminek technikai részét idáig Ő látta el. A jövőben szertnénk, ha jelentkeznének olyan önkéntesek, akik segítenének az anyagok felrakásában és a honlap szépítésében, bővítésében. Tervünk, hogy a napi aktuális eseményeken túlmenően feldolgozzuk szövetségünk achiválható anyagát, a New South Walesi magyarság 60 éves múltját az utókor számára. Induló honlapunk bemutatására a közgyűlés utáni szünetben kerül sor. A honlap címe a világhálón: www.hungarians.org.au

Nemzetpolitikai vonatkozásban – véleményem szerint – mind az emigráció, mind az otthoniak többsége érzelmi szempontokból politizál és mindent ezen a szemüvegen keresztül néz és lát. Manapság viszont reális és racionális gondolatokkal, politikailag korrekt, eurokonform hozzáállással kell megközelíteni a probkémák megoldását. Az avítt szóhasználatokat és példákat ki kell cserélni a mai értelmezési szótár szavaival és a jelen kor példázataival. Ezért van, hogy sokszor nem értenek, vagy félre értenek bennünket, mert nem tudják, miről is beszélünk. Erre a problémára igyekeztem rámutatni a Magyar Élet április 10-iki számában: „Gondoljuk meg, szemléletváltásra van szükség” című cikkemben. Mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom gondolatébresztőnek.

A legszebb újévi ajándékkal lepett meg bennünket a magyar ifjúsági vízilabda válogatott leány és fiú csapata. Részt vettek a Sydneyben rendezett Australian Youth Olympic Festiválon és összemérték erejüket az ausztrál, görög és kínai válogatottal. Január 15-18 között voltak a mérkőzések a Parramatta Pool-ban. A végeredmény: mindkét magyar ifjúsági válogatott első helyen, aranyéremmel fejezte be a versenyt. Január 8-án, csütörtökön, érkeztek Sydneybe. Az edzőkkel és a vezetőkkel együtt 37-en. Január 10-11-12-én programot szerveztünk számukra és elvittük őket a Sydney Festivalra a Hyde Parkba, az Aquatic Centre-be, a Kék-hegyekbe kirándulni és Manly-be a tengerpartra fürdeni. Részletes beszámoló olvasható a Magyar Élet január 29. száma 8-9. oldalain.

Tisztelt Közgyűlés! Van még egy javaslatom. Sok évtizedes közösségi munka után nyugalomba vonult Nagy László a Magyar Ház Szövetkezet ügyv. igazgatója. Szövetségünk munkájában is tevékenyen kivette részét. Javaslom, hogy válasszuk őt szövetségünk örökös tiszteletbeli tagjává. Tiszteletbeli tagkaink ez ideig: Majláth György, aki hét éven át volt szövetségünk elnöke és Bárány Márta OAM, aki az ausztrál intézmények felé képviseli szövetségünket.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani szövetségünk tisztikarának: Kozák Magda és Sörös Ferenc alelnököknek, Ilosvay-Egyed Katalin főtitkárnak, Mikes Márta titkárnak, Horváth Olga pénztárosnak, Sulyán György számvizsgálónak, aki ingyen, bérmentesen látja el feladatát, és Bárány Mártának, aki az ausztrál kormányzati és civil szervek felé képvisel bennünket. Ők azok, akik az elmúlt esztendőben is támogattak, s ennek köszönhetően tisztességesen tudtuk ellátni a magyarság érdekképviseletét, a magyar tradiciók ápolását, és ezáltal elismerést és köszönetet begyűjteni nem csak az itteni, de a magyarországi és a nagyvilágban élő magyarság mérvadó személyiségei, szervezetei és intézményei részéről is. Erről tanuskodnak a már említett karácsonyi és újévi jókívánságok és köszöntések.

Természetesen nem hagyhatom szó nélkül azt a sok támogatást, amit Csaba Gábor nagykövettől és Nagy Bálint főkonzultól kaptunk magyar öntudatunk megőrzése érdekében. Ez a támogatás messzemenően meghaladja a hivatali elkötelezettségüket.

Ez a köszönet kijár a Magyar Élet szerkesztőinek: Csapó Endrének, Márffy Attilának és Józsa Erikának, valamint az SBS, a 2rrr és az időközben megszünt 2000 FM rádiók magyar adásának szerkesztőinek is, sorrend szerint: Kiss Katának, Zahorán Gabriellának, Dauda Ildikónak, Kolozsi Erzsébetnek, az Ilosvay házaspárnak, Gusztávnak és Katalinnak, valamit a Szántó házaspárnak, Irénnek és Józsefnek, akik hét éven át működtették önerőből adásukat.

Ezeket a gondolatokat kívántam megosztani a közgyűlésen résztvevőkkel. Erre az évre vonatkozó teendőinkkel a közgyűlés utáni tanácsülés illetékes foglalkozni. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Sydney, 2009. január 11. Kardos Béla